Beregben jártunk
A Kultúra Lovagrendje működésének legfontosabb eseménye a nemzetközi
találkozó, mely ebben az évben az Európai Kultúra Napjához kapcsolva került
2016. szeptember 22-25 között megrendezésre.
A találkozó helyszíne Aranyosapátiban
található „Aranyossziget” – a „ nemzet otthona”, amely helyet ad a Kultúra
lovagrendje Múzeum és Levéltárának, valamint Emlékparkjának. (Aranyosapáti,
Petőfi Sándor út 56-60.
Szeptember 22-én csütörtökön –
a kora esti órákban érkeztünk Aranyosapátiba az ország határain belülről és
kívülről (Ukrajna, Erdély, Szlovákia) érkező lovagtársakkal együtt.
A találkozó ünnepélyes
megnyitására – a himnusz eléneklésével – a Böszörményi László Faluházban
(Aranyosapáti, Kossuth Lajos út 26) került sor. Nick Ferenc bemutatta a
faluházat, beszámolt az elmúlt években történtekről, majd felavattuk Vörös Ákos
lovagtársunk által készített Böszörményi László szobrot.
Visszamentünk Aranyos
szigetre, ahol vacsora után a résztvevők röviden bemutatkoztak.
Pénteken ismerkedtünk a Bereg
nevezetességeivel. Első „állomásunk” Vámosatya – település volt, ahol Szász
József polgármester bemutatta a Tájházat, mely mindenki számára sok
érdekességet rejtett. Az önkormányzat a falusi turizmus meghonosítása, a helyi
értékek megóvása érdekében előző századbeli portát vásárolt. Vesszőből font
kerítést, kaput készítettek az utcafrontra . A virágos udvarról, a porta
tisztán tartásáról az önkormányzat közmunkásokkal gondoskodik a „Vámosatyáért”
Alapítvánnyal együtt. Megnéztük a Történelmi Emlékparkot, mely a község
központjában található. A történelem egyes eseményeinek állít emléket a
korabeli vámszedés helyén.
Utunkat Tarpa felé folytattuk.
A falu nevezetessége a Sziget (Tóhát, Árpád utcán) nevű részen
helyreállított a XIX. század elején készült műemlék szárazmalom mely
az Észak-Tiszántúl egyetlen fennmaradt szárazmalma Az ún. Tokaji-féle
malom fazsindellyel fedett, malomházra és járószínre osztott épület.
A fellendülő gabonatermelés a
gabonaőrlő szárazmalmok felvirágzását eredményezte. A szárazmalmok
Magyarországon a középkorban terjedtek el, elsősorban vízben szegény
vidékeken épültek. A tarpai szárazmalom 1929-ben őrölt utoljára. Kirándulásunk
következő megállóhelye Csaroda, a mosolygó szentek temploma volt. A falu szélén
kis ligeterdő ölelésében leljük meg a több mint 700 éve épített és festett
beregi templomok legpompásabbikát. A térségben lévő templomokkal ellentétben
szokatlan, hogy már a 13. században karcsú, tűhegyes, fazsindellyel fedett
toronnyal építették, amelyből vigyázhatták a vidéket. A gondnoknő lelkesedéssel
– érdekesen mutatta be a templomot, melybe belépve, festett szentek sorát
találhatjuk a hajó északi falán. A teljes alakban ábrázolt és szinte teljes
épségükben helyreállított freskók alakjai olyan nyugalmat sugároznak, ajkukon
piciny mosollyal, hogy az harmóniát és békét teremt szemlélőjükben is. A
szentély festése is különleges, mintha függönyt festettek volna a falra . A
Csarodai templom mennyezete és a bútorzata a barokk kor remeke. 1777-ben
készült el a szép, csigás szószékkorona a templom deszkamennyezete, és a
festett padok. A gondnoknő képeket mutatott arról, hogy melyik időszakban
hogyan - s mit világit meg a besütő nap, mely hasonlít a Veleméri jelenségre.
Ezt követően Szatmárcseke
műemlékké nyilvánított népi csónakos fejfás temetőjét néztük meg. Minden
síremléken A.B.F.R. A betűk olvashatók, mely „A Boldog Feltámadás Reménye
Alatt” rövidítése. A temető közepén található fehér márványból készült
klasszicista síremlék kriptájában 3 kis diófa koporsóban van: Kölcsey Ferenc
költőé, öccse Kölcsey Ádámé és felesége Kölcsey Ádámné tudtuk meg Korpás István
fafaragótól, aki 46 éven át készítette a református temető csónak alapú
fejfáit. A fejfákra kerülő szöveget napjainkban is ő faragja. A temetőből
átsétáltunk Korpás István házához. A kertben felesége friss fánkkal – és saját
készítésű - cukormentes – nagyon finom alma – málna – szilvalekvárral és
szörpökkel kínált. Megnéztük a „Kisház”-ban – saját gyűjtésű múzeumában a helyi
népi hagyományokat és használati tárgyakat, hímzéseket és fafaragásokat.
Utunkat Turistivándi felé folytattuk. Túristvándi egyik főnevezetessége a ma
már országszerte ismert, sok bel-és külföldi látogatót vonzó vízimalom.
Élményekkel gazdagodva tértünk vissza Aranyos szigetre, ahol a finom vacsorát
követően a bemutatkozásokat folytattuk.
24-én szombaton került sor a
XII. Európai Kultúra Napja programjaira. 10,50 kor átvonultunk a református
templomba istentiszteletre, majd a Kultúra Lovagrendje Emlékparkban az elmúlt
év óta elhunyt lovagok oszlopainak ökumenikus avatása, felszentelése mellett
emlékeztünk a korábbi években elhunyt lovagtársainkra. Itt Nick Ferenc Főlovag
emlékbeszédet mondott és felolvasta az elhunyt lovagtársak nevét, Kanizsa
József erre az alkalomra írt verset olvasta föl, a Túrkevei Énekkar ideillő
énekeket adott elő. Ezután a hozzátartózók elhelyezhették a szülőhelyről hozott
„hazai földet” és az emlékezés koszorúját.
Az emlékezést követően
megebédeltünk és konferencia jellegű kulturális bemutatókra került sor.
Költőink (Kanizsa József, Szántai Sándor, Stancsics Erzsébet, Tárkány Imre,
Németh Nyiba Sándor saját verseiket szavalták el, majd a helyi iskola 6-8
osztályos tanulói táncbemutatója következett.
A napot vacsorával egybekötött
nosztalgia est zárta.
Vasárnap délelőtt szabad program,
a katolikus templomban lovagi palástban a lovagok megjelentek, a szentmise az
elhunyt lovagok „lelki üdvösségéért” szólt. Majd a találkozó, a konferencia a
döntéshozatalt is magában foglaló ünnepi ebéddel zárult.
Ezúton is köszönjük a lelkes
szervezőknek, Nick Ferencnek és feleségének, Katalinnak az önzetlen,
fáradhatatlan munkáját: